A madár felépítésétől a csőrökön, táplálékon, tollakon, repülésen, tojásokon át a fészekalja fiókáig rengeteg, szép kép mutatja be a madarat.

kép forrása: bocskairadio.org

Ezen a napon az 1848/49-es magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15. jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Először 1927-ben nyilvánították hivatalosan Nemzeti ünneppé.

A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dalt.

Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom.

Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották. Március 15-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot.

A madarak étkezés után felülnek egy faágra, és megtisztogatják a csőrüket. Mivel az emlősökkel szemben nem tudják tisztára nyalogatni, faágakba törlik a csőrüket. A madarak csőre szaru alapú, ez nagyrészt ugyanabból az anyagból áll, mint a körmünk, vagy a lovak patája. A csőr a madarak egész élete során nő, de az állandó használat miatt folyamatosan kopik.

Nyulász Péter: Farsang

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.

Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.

Pille nem jó, hanem cica!
Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok,
láthatnák, hogy macska vagyok.

Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.

Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez,
az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:

ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.
Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang!

A mohácsiak hagyományos farsangi népszokása
Fotó: Themightyquill (commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1240277)

A farsang az új esztendő elején a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakot jelenti a rá jellemző farsangi szokásokkal és hagyományokkal. Hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik.

2021-ben a farsangi időszak január 6-tól február 17-ig tart.

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karnevált (riói karnevál, velencei karnevál). Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

Vízkereszt Mátyás király udvarában

írta: Kormos Rebeka

Mátyás király nemcsak igazságos, de bőkezű is volt. Minden évben vízkereszt ünnepén személyesen ajándékozta meg alattvalóit.

Forrás: www.jegy.hu

Ezen a napon...    

a cselédektől a főurakig mindahányan, akik csak a palotában dolgoztak, a király elé
vonultak. Ünneplőbe öltöztek, és mesterségük jelvényeit magukhoz véve felsorakoztak a fogadóteremben.
A fővadászmester kürttel, a főpohárnok ezüstkupával a kezében érkezett. A tisztek alabárdjaik
nyelét szorongatták, a szabók ollóval, a csizmadiák dikiccsel érkeztek. A szakácsok fakanalat, a
mészárosok taglót, az inasok tálat, a pecérek korbácsot hoztak. Minden udvari zenész a maga hangszerével, ki síppal, ki hegedűvel, ki tárogatóval, az énekes kobzosok pedig kobzukkal járultak a király
színe elé. Mátyás mellett állt kedves krónikása, a talján földről érkezett Galeotto Marzio.
Előttük az asztal roskadozott a rengeteg ajándéktól, amelyek csak arra vártak, hogy új gazdájukhoz kerüljenek.
Az alattvalók egyenként előálltak, és tiszteletteljes főhajtással köszöntötték a királyt. Mátyás pedig mindenkinek foglalkozásához illő ajándékot választott. Az urak mesterien faragott vadászkürtöt
vagy aranysarkantyút kaptak. A tisztek díszes kardot vagy lándzsát vihettek haza. Az asszonyoknak,
lányoknak gyűrűkkel, kösöntyűkkel kedveskedett. Azután a tepsikbe, tárogatókba, kupákba, de a
csupasz tenyerekbe is számolatlanul adta a csillogó aranytallérokat.
Az itáliai krónikásnak az a feladat jutott, hogy az ajándékok mellé biggyesszen egynéhány kedves
vagy tréfás mondatot. Az ékes magyarsággal beszélő Marzio szívesen tett eleget kötelességének.
Gondtalan vidámságban telt vízkereszt napja. Mikor már mindenki elégedett mosollyal mustrálta
az ajándékát, Mátyás Galeottóhoz fordult.
– Hát te, kedves krónikásom, miért nem hoztad elém mesterséged jelvényét?
– Kedves uram, hisz jól tudod, hogy nekem csak az a hitvány, maszatos lúdtollam van, amivel a
sorokat rovom. Hogyan is tehetném egy polcra a többi derék mesterség jelvényével?
E szavak hallatán Mátyás felemelkedett székéről, megvárta, amíg minden tekintet reá szegeződik,
és emelt hangon így szólott:
– Hozasd csak ide jó Galeottóm a te maszatos lúdtolladat. Azt a hitványnak nevezett eszközt,
amivel a krónikák sorai íródnak, amelyek örök becsületére válnak a királyi könyvtárnak.
Már hozták is az olasz mester íróeszközét, s meghajoltak vele a király előtt.
Mátyás a kezébe fogta, magasra emelte azt.
– Látjátok ezt a törékeny kicsi eszközt? Több ez, mint amennyit mutat. Néha a kardnál is erősebb,
mert a szavak, amelyeket papírra vetnek vele, az ország dicsőségére válnak. De ostor is tud lenni,
fenyít és ösztökél. Máskor, mint a hangszerek, néma dallama a fülekbe cseng. Tűmódjára viselkedik,
amikor nemzetek hírét-nevét varrogatja. Fényessége pedig a villámnál is messzebbre látszik, mert
az emberiség ennek fényénél vizsgálhatja múltját, és sejtheti meg jövendőjét. És súlyos ekevas is,
mert felszántja az idő földjét, melybe a magyarok a nemzet örök éltét vetik.
Beszéde után visszaadta az írószerszámot Galeottónak, és visszaereszkedett ülőhelyére. Azután
megparancsolta, hogy töltsék színültig aranytallérral a legnagyobb ezüsttálat, és vigyék a krónikás
szobájába.
Galeotto megköszönte az ajándékot, és a rongyos lúdtoll segítségével élete végéig hirdette
Mátyás király dicsőségét.

Forrás: www.pompasnapok.blog.hu

ANDREW MARR