Kép forrása: egyszervolt.hu

Szegény ember hídja

Mikor Krisztus urunk a földön járt Szent Péterrel, sokszor átment egy folyón, amelyen nem volt se híd, se palló. Látta ezt egy szegény ember, aki a folyóhoz közel lakott, és azt mondta a fiának:

 – Fiam, csináljunk hidat a folyóra, hogy ne kelljen azoknak a szegény vándoroknak mindig a vízben járni.

Mert az ember szegény vándornak nézte Krisztust és Szent Pétert. Csakugyan csináltak is egy keskeny hidat a folyóra. Olyat, amilyet tudtak, de az éppen jó volt, és mikor Krisztus urunk megint arra jött, erősen megörült neki.

Mondja Szent Péternek:

– Mit gondolsz, Péter, mit érdemel az a szegény ember, aki ezt a hidat csinálta? – Az bizony, uram, megérdemelne egy olyan pipát, mely mindig ég; egy olyan zacskót, amelyből a dohány soha ki nem fogy; és egy olyan kulacsot, melyből mindig folyik a bor.

Krisztus urunk mindjárt meg is adta a pipát is, a zacskót is, a kulacsot is. Azzal mentek tovább, de pár hét múlva, megint a hídra kerültek, és Krisztus urunknak olyan jól esett, a hídon keresztülmenni, hogy ismét megkérdezte Pétert:

 – Mit gondolsz, Péter, mit érdemelne még ez a szegény ember?

 – Megérdemelne az, uram, egy olyan kenyeret, mely soha el nem fogy; egy olyan bicskát, amely soha el nem törik, és egy olyan kaszakövet, amelytől egy huzintásra megélesedik a kasza.

Krisztus urunk ezeket is megadta a szegény embernek. Aztán ismét továbbmentek, jártak-keltek a világon mindenfelé. Útközben Krisztus urunk sok jó embert megjutalmazott, sok rossz embert megbüntetett, de úgy egy esztendő múlva harmadszor is visszakerült a hídra. A víz éppen nagyon megáradt, és Krisztus urunk most különösen megörült a hídnak.

Mondta Péternek:

 – Mit gondolsz, Péter, mit érdemelne még ez a szegény ember?

Mondotta Péter:

 – Megérdemelne ez, uram, egy olyan szántóföldet, amely télen-nyáron terem; egy olyan gyümölcsfát, melynek mindig van gyümölcse; és egy olyan kemencét, amelyben mindig lehet kenyeret sütni.

– Jól van, Péter – mondotta Krisztus urunk –, én ezeket is megadom, mert az a szegény ember igazán megérdemli.

Meg is adta mindjárt. A szegény emberből pedig olyan gazdag ember lett, hogy amikor a fia megházasodott, tizenkét banda húzta, és hét naphét éjjel tartott a lakodalom.

(magyar legendamese)