A távoli Nevesincs csillag - hol se fű, se fa, se virág nem nő - ünneplő angyalok tömegétől hangos. Angyali kislány született e kihalt, kopár vidéken: a tündérek táncot járnak örömükben, a csillagrendszer minden élőlénye ajándékkal járul eléje. Mikor Mirabáj betölti a hetedik életévét, rokonok és barátok jó tanácsokkal látják el, melyek segíteni fogják az életben. Édesanyjától egy mirtuszmagot kap ajándékba, azzal a kéréssel, hogy menjen, s ott ültesse el a kis magot, ahol nagyot dobban a szíve. Mirabáj kitartóan nevelgeti kicsi fáját, mely újabb és újabb hajtásokat hoz, majd magjait szétszórja a földön. A kihalt csillag pedig csodák csodájára benépesedik gyönyörű növényekkel, állatokkal, gyermekekkel.
Rímes mese az élet szeretetéről, csodáiról, az élet körforgásáról, a családról, mely mint egy fa árnyékával óv minket, gyümölcsével táplál, ágaival ölelő karokként ringat. A szavakról, melyeket apró magként ültetünk el mások szívében, s később kivirágoznak lelkünkben. És arról, hogy olyan lesz az életünk s a környezetünk, amilyennek mi magunk alakítjuk, olyanná lesznek rajta az élőlények, amilyenné mi magunk neveljük. Egy kis maggal kezdődik minden, de abban benne rejtőzik az élet, mely a szeretet sugaraitól kihajt, nagyra nő, majd maga is szétszórja magvait.