Olvasó Bagoly

Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Kollégiuma Könyvtár

Mai mese

2020. április 08. 10:19 - Gyengénlátók könyvtár

Szegedi Katalin: Kocsonyakirályfi

Budapest:Csimota Kiadó, 2016

 

Tizenegyedik mese: FŰSZEREK TITKA

Köd szitált a novemberi reggelen. Csúnya, szürke idő volt, olyan, amiről azt mondják az emberek, hogy még a kutyájukat sem eresztenék ki. A királylány mégis esőkabátot és gumicsizmát húzott, és kiment a fűszerkertbe. Minden növényről lenyesett egy-egy ágacskát, csokrot kötött belőlük és kosárba tette őket. A szakácskönyvét bebugyolálta egy rongyba, azt is a kosarába tette, majd kilépett a kertkapun.


– Hát te meg hová mész ebben a ronda időben? Nehogy megint beteg legyél! – szólt utána a király.
– Elakadtam a szakácskönyvvel. Nem tetszenek a receptek, valami hiányzik belőlük. Hiába van itt ez a sok fűszer, mégsem tudok semmit róluk. Megkeresem a jó boszorkányt, hátha tud segíteni.
A király aggódva figyelmeztette:
– Csak jól vigyázz, el ne tévedj! Nehogy a gonosz banya felé vedd az irányt! Tudod, jobbra, mindig csak jobbra!


A királylány megnyugtatta, hogy figyelni fog, és elindult. Ment, mendegélt a szitáló ködben, míg egyórányi séta után egyszer csak felderengett előtte egy takaros kis házikó. A kéményből illatos füst gomolygott, az ablakokban hívogatóan pislákolt a gyertyafény. A királylány rögtön tudta, hogy jó helyen jár. Félénken megállt a küszöbön, és már épp bekopogott volna, amikor kedves hang szólította meg.
– Gyere csak be, már vártalak!
Így hát belépett. Megállt a szoba közepén, letette a kosarát, és hunyorogva körülnézett a félhomályban. Eleinte nem sokat látott, csak érezte a mindenfelé kavargó titokzatos fűszerillatot, ami az egész házat belepte.
– Azért jöttem, mert... – kezdett bele mondókájába a királylány, de az előbb hallott kedves hang megint félbeszakította.
– Tudom, miért jöttél.


A királylány ekkor meglátta végre a hang gazdáját. A kemence padkáján töpörödött öregasszony ült. Odament hozzá, és átnyújtotta neki a szakácskönyvet.
Az anyóka figyelmesen átnézte, csendben lapozgatta, majd amikor az utolsó receptet is elolvasta, megcsóválta a fejét, és letette a könyvet.
– Nem rossz. Jók a receptjeid, de nem elég jók. Hiányzik belőlük valami.
A királylány elővette a növénykéit.
– Itt vannak a fűszereim, magam neveltem őket, ezek vannak a receptjeimben is. Mi hiányzik belőlük?
– Nem a receptekből hiányzik a fűszer, hanem a te életedből. A szerelem. Az hiányzik neked.


A királylány fülig pirult, és rögtön a királyfira gondolt, akit hónapokkal azelőtt az erdőben látott. A boszorkány pedig folytatta:
– Akkor lesznek igazán jók az ételeid, ha majd annak az embernek főzöl, akibe szerelmes vagy.
A lány megköszönte a jó tanácsot, összecsomagolta a holmiját, és indulni készült.
– Várj, adok neked még valamit búcsúzóul! – szólt utána az anyó, és egy kis üvegcsét nyomott a kezébe.
– Mi ez? – kérdezte a lány, és bizalmatlanul nézegette a sűrű, sötét löttyöt.
– Ez egy bájital – mosolygott a boszorkány. – Ma este lefekvés előtt idd meg. Amit éjjel álmodni fogsz, az hamarosan megvalósul.


Már nagyon későre járt, mire a királylány hazaért. Lefekvés előtt kezébe vette a titokzatos fiolát. Hitte is, meg nem is a jó boszorkány szavait. Egy darabig forgatta, nézegette a kis üveget, aztán kihúzta a dugót. Az üvegből kitóduló gyömbéres, szegfűszeges illat máris elbódította. Egy húzásra felhajtotta az aromás italt, amitől rögtön mély álomba zuhant.
Álmában a fehér ruhás királyfi jött felé, és ezt mondta:
– Végre megtaláltalak! Szép királylány, legyél a feleségem!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyengenlatok-konyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1915595214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása