Szegedi Katalin: Kocsonyakirályfi
Budapest:Csimota Kiadó, 2016
Hetedik mese: A LECSÓVERSENY
Egy szép nyári reggelen a királylány éppen a paprikát locsolta és a paradicsomot karózta a kiskertben, amikor a király odament hozzá.
– Öreg vagyok én már, édes lányom...
A királylány már unta ezt a témát.
– Jó, jó, tudom, most az jön, hogy ideje lenne férjhez mennem – vágott az apja szavába.
– Hát persze! Miért, kire vársz? Talán csak nem a hercegre fehér lo... – kezdte a király, de azon nyomban az ajkába harapott, ahogy meglátta a királylány dühösen szikrázó tekintetét. – Elárulnád végre, hogy mégis milyen férjet szeretnél magadnak? – csattant fel.
A királylány nem akart ellenkezni az apjával. Megvakarta a fejét, körülnézett a veteményesben, és amikor a paprikára esett a pillantása, hirtelen rávágta:
– Aki kitalálja, hogy hogyan szeretem a legjobban a lecsót!
A király felsóhajtott, de nem csodálkozott a különös kérésen. Kihirdette hát a királyságban, hogy ahhoz adja a lányát, aki a kedve szerint készíti el a lecsót.
– Ugyan már, lecsót főzni mindenki tud! – legyintett a sok jelentkező, és özönlöttek a király udvarába, hogy összemérjék a szakácstudományukat.
A kert megtelt a sok versengő kérővel. Aprították a hagymát, halomra vágták a paprikát, és pucolták a rengeteg paradicsomot. Volt, aki padlizsánt darabolt, mások gombát pirítottak. Mindenfelé tüzek lobogtak, a kondérokban, bográcsokban, fazekakban és serpenyőkben sistergett, rotyogott a sok finomság. Egyik illatosabb volt, mint a másik.
Amikor a versenyzők elkészültek, büszkén járultak a királylány elé.
– Fenséges hercegnőm, íme, a tökéletes rizses lecsó!
– Ízleld meg a legfinomabb tarhonyás lecsót!
– Királylány, neked készítettem a csodás gombás lecsót!
– Íme, minden lecsók királya, a nokedlis lecsó!
– Voilà, la plus magnifique ratatouille, Mademoiselle! – szólt a messzi földről érkezett szakács ajánlata.
A királylány megkóstolta az összes ételt, de mindegyik után megcsóválta a fejét.
– Finom, nagyon finom, de én nem így szeretem a legjobban.
Amikor az utolsó versenyző felkínálta a különleges cukkinis lecsóját, a királylány dühösen felpattant, félrelökte a vézna vitézt, és fakanalat ragadott. Szalonnát dobott a kondérba, majd kolbászt és hagymát, meg persze paprikát és paradicsomot. Legvégül tojást ütött az ételbe és tányérra szedte. Kovászos uborkát harapdált hozzá, és amikor foszlós fehér kenyérrel kitunkolta, csak úgy csillogott a szeme örömében.