Szegedi Katalin: Kocsonyakirályfi

Budapest:Csimota Kiadó, 2016

Harmadik mese: AMIKOR SEMMI SEM SIKERÜL

Mostanában semmi sem sikerült a királylánynak. Nem arra figyelt, amit éppen csinált, a gondolatai minduntalan elkalandoztak, egész másfelé jártak. Az erdőben. Ott, ahol a fehér herceget egy pillanatra látta.

Volt, hogy föltette a lábosba az ételt, majd dudorászva kiment hóvirágot szedni, és mire visszaért, odakozmált a főzelék. Máskor szórakozottan elábrándozott, ilyenkor ehetetlenül elsózta a levest. Ha húst sütött, az vagy nyers maradt, vagy úgy kiszáradt, mint a cipőtalp.

A király szótlanul tűrt egészen addig, amíg egy szénné égett csirkét kapott ebédre. Dühösen felcsattant:
– Mi van veled, édes lányom? Ez így nem mehet tovább! Hát hol jár az eszed? Csak nem vagy végre szerelmes? – csillant fel rögtön a szeme, amint ez eszébe jutott.
– Szerelmes? Ugyan kibe? – vágta le a fakanalat a királylány, majd kirohant.

A király megcsóválta a fejét, és bár nagyon éhes volt, eltolta magától a kormos ételt. Nehézkesen lemászott a székről, és utánament.
– Mi a baj, kislányom?
– Alkotói válság.
– Hát, ahhoz én nem értek.
De a lány kérdés nélkül is folytatta.
– Holnap érkezik a legeslegjobb barátnőm. Még a királylányképzőben ismerkedtünk meg, és tíz éve nem találkoztunk. Tudom, hogy nagyon szereti az édességet, de nekem mostanában nem sikerül semmi. Mit csináljak?
– Hát süssél neki valami piskótát, azt nem lehet elrontani.

A királylány megfogadta az apja tanácsát, és bekeverte a tésztát. Betette a sütőbe, addig sütötte, ameddig kellett, mégsem sikerült. A belseje sületlen maradt, a külseje meg szénné égett. A királylány majdnem sírva fakadt, amikor meglátta a végeredményt. Csak ült, és meredten bámulta az elrontott süteményt. Nincs mit tenni, a barátnője holnap megérkezik, és nem tudja mivel megkínálni.

Vagy mégis? Hirtelen eszébe jutott a mentő ötlet. A piskóta széléről levágta az odaégett részeket, a sületlen belsejét meg odaadta a macskának.
Azt a kevés tésztát pedig, ami mégis jól sikerült, kiszedte a tepsiből, felkockázta, és kelyhekbe tette. Meglocsolta egy kis rummal, vaníliás és csokis krémet öntött rá, megszórta diódarabkákkal és mazsolával, majd az egészet tejszínhabbal koronázta meg.

Másnapra a piskóta felszívta a finom krémet, és csodásan lágy masszává állt össze.
A királylány már alig várta a barátnőjét.
Amikor megérkezett, megölelték egymást, egész nap beszélgettek, nevetgéltek. Jókat ettek-ittak, majd amikor eljött a desszert ideje, a királylány előhozta az édességet. A vendég belekóstolt, és amint megízlelte az első falatot, majdnem elolvadt a gyönyörűségtől.
– Csodálatos! Mi ez?
– Mi is... Mi is... – vakarta a fejét a királylány. – Hát, somlói galuska! – vágta rá hirtelen, és óvatosan kipiszkálta a mazsolákat a saját kelyhéből, mert ő azt nem szerette.