A vakvezető kutyák világnapja

1994 óta minden évben megünneplik, a brit Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségének kezdeményezésére.

A segítő kutyák története több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. Egy pompeji falfestményen és egy, az 1200-as évekből való kínai tekercsen is ábrázoltak vakot vezető kutyát; vannak ilyen állatokról feljegyzések a középkori Európából, Ázsiából is. Az egyik legelső, kutyák kiképzésének kidolgozott módszerét bemutató írást Dr. Johann Wilhelm Klein, egy bécsi vakok iskolájának igazgatója készítette el.

A 18. század végén kezdtek el foglalkozni a vakvezető kutyák képzésének gondolatával, de az első képzőiskolát csak 1916-ban nyitotta meg a németországi Oldenburgban Gerhard Stalling orvos. Stalling az első világháború során látta, ahol a vöröskereszt mentőkutyákat használt a harctéren, és tapasztalta a kutyák gondoskodó viselkedését is betegeknél. Ő a háborúból visszatért (harctéri sokktól vagy mustárgáztól) megvakult katonák ezreinek akart segítséget nyújtani, ehhez indította a szakképzett kutyákat nevelő iskoláját.

A példa hamar elterjedt: segítő kutyák százait képezték ki évente a világ számos országában – és már nem csak vakvezetőket, hanem a hatóságok (rendőrök, katonák) munkáját segítő megbízható társakat is. A legtöbb iskola labradorokat és golden retrievereket, néhányan német juhászokat képeznek vakvezetővé. A tanítható kutyákat rendkívül gondosan válogatják ki: mozgékonyságuk, fizikai teljesítőképességük, méretük, személyiségük nagyon fontos szempont.

„A képzett vakvezetők rendkívüli kutyák. Speciális tudásukkal több tekintetben is igazi támaszai lesznek egy látássérült embernek. Kiegészítik a gazdájukat, kapcsolatot teremtenek számára a környezettel, s ennek megfelelően vezetik és vigyázzák őt. Segítségükkel és pluszban nyújtott barátságukkal önállóságot és magabiztosságot adnak gazdájuknak, teljesebbé teszik az életét – ez óriási dolog! Hámmal a hátukon nagyon komoly és felelősségteljes munkát végeznek – egy ember életét vigyázzák. Hivatásuk a kutyák rendeltetésének egyik legszebbike.”

forrás: jakd.hu