Szegedi Katalin: Kocsonyakirályfi

Budapest:Csimota Kiadó, 2016

Ötödik mese: A TITKOS RECEPT

Az öreg király izgatottan nyitott be a lánya szobájába, aki szokás szerint a receptjeit írogatta.
– Hagyd már azt a nyavalyás szakácskönyvet! Tökéletes kérőt találtam neked végre! A messzi északról érkező király igazi ínyenc, és olyan feleséget keres magának, aki még a világhírű francia szakácsnál is jobban főz. Egy héten keresztül ugyanazokból a hozzávalókból kell főznötök jobbnál jobb finomságokat. Kápráztasd el, készíts neki valami különlegeset!

A lány letette a tollat. Semmi kedve nem volt az egészhez, mégis hóna alá kapta a könyvét, és engedelmesen kiment a konyhába.
A francia szakács már ott ült az asztalnál és lázasan jegyzetelt. Éppen a heti menüt állította össze, amikor észrevette, hogy a királylány megállt az ajtóban. Felpattant és vidáman köszöntötte:
– Bonjour Mademoiselle, nagyon örülök, hogy együtt fogunk dolgozni! Mondd csak, te mi mindent fogsz főzni az északi királynak?
– Ne is mondd, fogalmam sincs! – panaszkodott a királylány.
– Menj ki a fűszerkertbe, a finom illatoktól biztosan eszedbe jut majd valami!

A királylány így is tett. Felhúzta a gumicsizmáját, mivel előző nap hatalmas zápor zúdult a földre. Az eső előcsalta a csigákat, csak úgy hemzsegett tőlük az ágyás. Mind lerágták a kedvenc fűszereit. Dühösen összeszedte a csigákat, beletette őket egy hatalmas fedeles kosárba, rácsapta a tetejét és becipelte a konyhába.
A francia szakács éppen a vendég királlyal tanácskozott az ételekről. A királylány illendően bemutatkozott neki, ám az rá se nézett, kizárólag a menü iránt érdeklődött.

– Meglepetés, különleges meglepetés! – mondta a lány, és udvariasan kimentette magát, hogy várja a munka. A vendég meg elégedetten simogatta a hasát, mert pont ilyen házias feleséget keresett magának.
– Pökhendi hólyag! – puffogott a lány, amikor az északi király végre kiment a konyhából. A kosarat az asztalra csapta, felnyitotta a tetejét, és a szakácshoz fordult.
– Ide nézz, mennyi gusztustalan csúszómászót szedtem össze a fűszerkertben!
A francia belenézett a kosárba, és azonnal összefutott a nyál a szájában.
– Májusi eső aranyat ér! Még hogy gusztustalan!? Mifelénk ez az egyik legcsodálatosabb csemege! Előkészítjük őket, vasárnapra pont jó lesz, és megfőzzük a nagy napra! Ne izgulj, majd segítek! – mosolygott kedvesen.

Másnap elkezdődött a nagy próbatétel.
Hétfőn két libát tett a konyhaasztalra a francia szakács, amit gesztenyével töltött meg, és szép lassan megsütötte. A királylány hideg libamájat készített szarvasgombával és hagymalekvárral.
Kedden mindenféle halak kerültek az asztalra. A szakács illatos fűszervajjal kenegette, és nyárson megsütötte őket. A lány pedig lassan rotyogtatta a bográcsban a sűrű, finom halászlevet.

Szerdán két kakas következett. A francia szakács hosszan párolta vörösborban, a királylány pedig kakaspörköltet főzött túrós csuszával.
Csütörtökön hideg finomságokat kívánt a vendég. A szakács lágy francia sajtokat tálalt fel dióval, zellerrel és ropogós baguette-tel, a lány pedig leakasztotta a kamrából a füstölt kolbászt, amit még a télen töltöttek az apjával. Frissen sült cipóból apró katonákat vágott, vékony kolbászkarikákat és lilahagymát tett a tetejére, a tányérra még ropogós libatöpörtyűt is szórt. A vendég csak úgy habzsolta a jobbnál jobb falatokat.

Pénteken mindketten tésztát kelesztettek. A francia szakács kinyújtotta, majd hagymával és sajttal szórta meg a lepényt, és ropogósra sütötte a kemencében. A királylány pedig forró olajban sütötte ki a lángost, megkente fokhagymával és tejföllel, végül reszelt sajtot szórt rá.
Szombaton is nagy lakomát csaptak az udvarban. A két szakács rengeteg csodálatos ételt készített, csak úgy roskadozott az asztal a sok finomságtól. A vendég király mindent megkóstolt, és miután hangosan cuppogva lenyalogatta az ujjait, megkocogtatta a poharát, és így szólt:
– Egy kis figyelmet kérek!

Mindenki elcsendesedett. A vendég folytatta:
– Végigkóstoltam a francia szakács és a királylány összes főztjét. Egyik jobb volt, mint a másik, nem tudok választani. Talán holnap délben végre kiderül, hogy feleségül vehetem-e a királylányt!
A vasárnapi ebédnél az északi király már alig várta a különleges fogásokat. A királylány terített, sürgött-forgott, amikor a vendég egyszer csak türelmetlenül elkapta a karját:
– Ide hallgass, királylány! Meddig várjak még az ebédemre?
– Türelem, felség, csigavér, hamarosan tálalunk!
A francia közben elkészült a csigahéjba töltött fűszervajas fogással, és pirítóssal tálalta. A királylány pedig megállt az asztal előtt, ünnepélyesen pukedlizett, és így szólt:
– Felség, íme a titkos recept alapján készült meglepetés! – majd asztalra tette az illatos, gőzölgő főételt. A csigapörköltet.

Amikor a vendég meglátta a fogásokat, azonnal rákvörös lett, dühösen ellökte magától a tányérokat és így kiabált:
– Engem itt csigával akarnak megmérgezni?! Nem kell nekem ez a királylány! Egy percig sem maradok tovább ebben a házban! – fölpattant, és úgy elrohant, hogy vissza se nézett soha többé.