Nagy az izgalom a mackócsaládban, Barnabás mackónknak kistestvére születik. A várt medvebocs azonban teljesen feldúlja főhősünk lelkét. A kislánybocs gyönyörű, kedves, mosolygós, mindenki a csodájára jár.

Hogyan talál vissza családon belüli régi helyére Barnabás? És milyen lesz kapcsolata legújabb kishúgával? Kiderül a Barnabás meséi sorozat eme legújabb könyvéből.

Ismerjétek meg Lonit! Az Ilcsey utcában lakik, közel a Duna-­­parthoz, egy négyemeletes belvárosi házban. Vele lakik anya, apa, és a bátyja, Peti is. Loni iskolás - és ember­gyerek.
Persze, hogy embergyerek, miért kell ezt külön hangsúlyozni?

Mert ugyanebben a házban lakik Levélke is! Hogy ki ő? Levélke kísértet, és éppen ötszáz éves.

Levélke, a kísértetlány és Loni, az emberlány mégis jó barátok lesznek. Különleges és hétköznapi kalandjaikról szól Vörös ­István mesekönyve - ­hiszen ami Loninak természetes, azon Levél­ke csodálkozik, ami meg Levélke számára mindennapos, az Loninak újdonság.

Így eshet meg, hogy Levélke életében először elmegy vásárolni - Loni viszont seprűn lovagol. 

Élt egyszer két jó barát. Az egyiket Dodinak hívták, a másikat Szálkának. Dodi kövér volt, a hasa gömbölyű, akár egy léggömb. Szálka viszont vékony, magas és szögletes."
A két jó barát néhány egyszerű, hétköznapi tárgy segítségével meghódítja a földet, a vizet és a levegőt, végül a szépséges, de akaratos lány, Fáber Lili szívét is.

A történet úgy kezdődik, ahogy azt megszokhattuk: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy jóféle koma, afféle vándorlegény, akit úgy hívtak, hogy Garabonciás". Ez a Garabonciás azonban összeáll Porvacsesznek határában egy bizonyos Okostojással, és hamarosan csatlakozik hozzájuk még valaki: Kamupipőke-Csipkejózsika, született Jozefin (aki valójában egyetlen hölgyemény). A vándorok nem mást, mint az élet értelmét keresik; később, a kelenföldi lakótelep környékén felcsatlakozik hozzájuk a Windows szerkesztővel bíbelődő Wolfné, Erwin, a fájóslábú pézsmatulok, a rémségesen rémes Holló Frigyes vagyis Hollófernyiges, valamint maga Hercule Poirot is. A szürreális, gyakorta abszurdba sőt groteszkbe hajló történet végén valóban találnak is valamit - de hogy mit, abban ők maguk sem biztosak...

Az élet egy nagycsaládban sosem könnyű, de Ágiéknál most különösen nagy a zűrzavar.
Nemrég költözött be hozzájuk az új apukája, pontosabban anya új gyerekének az apukája.
Ráadásul időnként náluk alszanak az új apuka régi gyerekei, akik annyira nem régiek, nagyjából egyidősek vele és a bátyjával, de mégis egész mások. Ám anyunak a kisbaba mellett nem sok ideje marad a családi feszültségeket oldani - valahogy mindenkinek össze kell csiszolódnia.
Ági ebben a konfliktusokkal és sok-sok nevetéssel teli két hétben mindent leír a naplójába,hogy amikor apu visszaér a nászútjáról, mindent el tudjon mesélni neki. Nyomon követhetjük vele, hogy lesz a sok családból egy, sokszínű család, ahol mindenki megtalálja a helyét.

Titokzatosan szép verses mese Irijámról, a halkirálynőről és Jonibéről, a madárkirályról. Szerelmük, elválásuk és egymásra találásuk időtlen történet. A víz, a levegő, a föld és a tűz időtlenségét a teremtés és a búcsúzás mély és játékosan finom érzéseivel, ritmusaival tölti meg. A titokzatos mesét Schein Gábor írta, a lenyűgöző illusztrációkat Rofusz Kinga készítette.

Gévai Csilla lírai és mégis humoros meséiben különleges barátságok köttetnek. Találkozunk például Flórával és a barátjává fogadott szentjánosbogárral, akik meglesik a felnőttek álmait. Simi, miközben szivárványos képet rak ki kincseiből a játszótér olvadt aszfaltjába, megismerkedik egy valódi szivárványkutatóval. Vendel bácsi régi-régi fodrászüzletét unokája, Blanka és egy különös madár virágoztatja fel újra. És megismerjük Csengő nénit, a fogatlan balerinát is, akinek rózsaszín vattacukorból van a kontya, és gőzfürdőbe jár a barátnőivel.
A történetek és a rajzok felidézik a város valódi arcát – az elfeledett boltok, a játszóterek, fürdők és bérházak hangulatát.

Teó külföldön él. Amikor náluk este van, a nagymamájánál és nagypapájánál Magyarországon nappal. Olyankor Teó bebújik a paplan alá a tablettel, és felhívja a mamát, hogy meséljen neki esti mesét. Máskor megmutatja, milyen szép iskolatáskát kapott, a nagypapája pedig azt, hogy milyen nagyra nőttek a rózsái. Igaz, hogy nagyon ritkán találkoznak, de mindennap beszélnek, és Teó fényképei ott sorakoznak a mama polcán az unokatestvérek fotói mellett.

Fény Sebestyén egy kedves és kíváncsi gépgyerek, aki szeretné megismerni a Világűr minden zegét-zugát. Sorra fedezi fel a bolygókat, ám újra és újra visszatér kedvenc helyére: a Földre. Ez az egyetlen bolygó ugyanis, ahol viszonylag könnyen találni antianyagot, ahol szívesen fogyasztanak plutópitét, és ahol az is kiderül, mi a teendő, ha zavaró áramköri túlterhelés jelentkezik egy tűzpiros űrsikló és annak csinos vezetője láttán.
És ha ez még nem lenne elég, a Földön az egyszeri ufó szert tehet egy plüssmackóra is, aki (lepipálva a sok okos gépet) segít eligazodni az Univerzum ügyes-bajos dolgaiban.

Ugyanaz, mégis más.
A könyvben 45 magyar szólást és közmondást gyűjtöttek össze.
Vajon más nyelveken hogyan fejezik ki ugyanazokat a
bölcsességeket?

Szerinted egy francia mit mond ahelyett, hogy
"egyik kutya, másik eb"? Hogy hangzik oroszul a "majd ha fagy"?
Sokszor olyanok ezek a szólások, mint két tojás!
Vagy mégsem?...